Iskolai agresszió csökkentése a befogadóbb és sokszínűbb közösség kialakításával és fenntarthatóvá alakításával

Nyári napközis táborában két táborozó között adódott egy nézeteltérés a Körvonal nevű társasjátékhoz kapcsolódó titoktartás miatt. A következő leírásban a diákok nevei megváltoztatásra kerültek:

A játék elején tisztázásra kerültek a titoktartás szabályai, azaz ami a csoportban elhangzik, nem kerül a többi táborozó tudtára, akik ebben a játékban nem vettek részt. Az eset röviden a következőképp zajlott: Anna a Körvonal egy kérdésére olyan választ adott, amit nem szeretett volna a nagyközönséggel megosztani, mert kellemetlennek tartotta ezt a korábbi élményét. Krisztián, aki szintén játszott, délután elmondta Anna titkát két másik fiúnak, akik a játékban nem vettek részt, a két fiú pedig nyíltan megkérdezte Annát, hogy mi történt, mert Krisztiánt többször kapták korábban azon, hogy valótlant állított. Anna szomorúan a táboroztatókhoz fordult ezzel a problémával. Segítségül hívtuk a kortárs mediációról tanuló egyik diákot, Gábort, aki a tanult technikákat jól alkalmazva vezette megoldáshoz a konfliktusban résztvevőket. A mediáció folyamatát jól ismerte, kérdéstechnikákat alkalmazott, egyes kérdések megfogalmazásában, valamint az indulatok fékezésében felnőtt segítséget kapott. A beszélgetés végére megállapodás született, Krisztián bocsánatot kért Annától, és vállalta, hogy a következőkben komolyan fogja kezelni a titoktartás szabályait.

4. osztályos tanulók részére tartott foglalkozás. A célja az együttműködés elősegítése volt kooperatív technikákkal, mivel az osztályban állandó problémát jelent a csúfolódás és kiközösítés. Az osztályban ezt megelőzően már két foglalkozást tartottak zaklatás témában az osztályfőnök kérésére. A kérdések és moderálás során fontos volt, hogy elfogadóak, nyugodtak, ugyanakkor határozottak voltak. Teret adtak, hogy a diákok ki tudják mondani érzéseiket, szükségleteiket és ezt olyan módon, hogy nem minősítenek másokat, illetve meg tudták hallgatni egymást. Így a bennük lévő feszültség is enyhült. Ez a facilitálás volt lényegében az első alkalom, ahol az együttműködést érezni lehetett ebben az osztályközösségben.

Egy nyolcosztályos gimnáziumban a hetedikes osztályban két fiú diák között elhúzódó konfliktus rendezésében kérte az egyik szülő az osztályfőnök segítségét, ő pedig végzett mediátor kollégát kereste meg, aki mindkét fiúval elbeszélgett egyénileg, hogy mit jelent a mediáció, részt kívánnak-e ebben venni, ill. otthonról szülői beleegyezést is kérjenek. Mindketten kérték a mediációt. Ezután eltelt kb. 2 hét (hiányzások miatt) mire le tudott ülni velük. A mediáció szabályait, kereteit röviden a diákok nyelvezetére leegyszerűsítve ismerte, majd lehetőséget adott mindkettőjüknek, hogy elmondják, hogy látják a kettőjük konfliktusát, mik az előzmények stb. Komolyan vették, és koruknál érettebben álltak a folyamathoz. Elmondták, hogy az elmúlt két hétben közeledtek egymás felé, átbeszélték a kb. 1 éve zajló konfliktust, meg tudták fogalmazni egymás felé, mi volt a problémájuk, tudtak bocsánatot is kérni a másiktól, ill. saját részüket is felvállalták. A kolléga azt érezte, hogy emiatt érdemes volt végig vinni a folyamatot, még úgy is, hogy már igazából békességben érkeztek meg hozzá, de a mediáció végén még mégis tudtak plusz tapasztalattal, megállapodással távozni. Kb. 45 percig voltak együtt. Azóta már találkozott velük, együtt voltak az iskolában, szerinte újra baráti kapcsolat van köztük.

Egy középiskolában, 9. osztályban a tanév utolsó két hetében online bullying esemény volt. Mire a projekt keretében képződött mediátor kolléga be tudott lépni a folyamatba, már az „elkövető” négy diák megkapta az iskolában szokásos büntetést (intő), bocsánatkérésre kötelezték őket. Az áldozat diáklány pedig többet már nem jött a közösségbe, mert lelkileg rosszul viselte, ill. a következő tanévet már másik iskolában kezdi (már korábban eldőlt ez, nem a bullying volt az iskolaváltás oka). A mediátor felvázolta az osztályfőnöknek, igazgatóhelyettesnek, szülőnek, a diáklánynak, hogy hogyan tudná őt, ill. a közösséget segíteni a mediáció módszerével, de az áldozat (bár nyitott volt rá), végül nem ment már be az iskolába. Az elkövetők szülei viszont a nélkül, hogy pontosan tudták volna, mit jelent a mediáció, kategorikusan elzárkóztak előle. Addigra már az ő gyereküket is lelkileg megviselték a történtek, a bűnösnek kikiáltás. Ezért tartjuk nagyon fontosnak az edukációt a diákok, tanárok, iskolavezetés, szülők felé, mielőtt ténylegesen megkezdődne a mediáció módszerével a konfliktusmegoldás, a resztoratív technikákkal való segítése a közösségnek. Azt szeretnénk elérni, hogy ha újabb ilyen eset lesz, főleg, ami nagyobb csoportot érint, hogy már a folyamat legelején bevonják a kollégát ebbe, már az első beszélgetésektől kezdve jelen legyen, tudja segíteni a feleket (igazgató, osztályfőnök, diákok, szülők) egymás megértésében, illetve mediációval, facilitációval tudja majd a helyzet megoldását segíteni. Ha a hagyományos pedagógiai módszerekkel visznek végig egy ilyen iskolai esetet, akkor utána már nagyon nehéz a feleket a facilitáció hasznosságáról meggyőzni.

Egy városi összevont kollégiumból származó esetben Renáta, 18 éves diáklány és osztályfőnöke Katalin vett részt mediációban. Renáta úgy érezte, hátrányosan megkülönböztetik, hogy neki előre el van döntve, hogy a dolgozatai egyest érnek csak, és meg volt győződve arról, hogy az osztályfőnöke (aki egyben a jegyet adó matektanár is) célja, hogy lebukjon az osztálytól. Sérelmezte, hogy volt már olyan eset, amikor egyik osztálytársa megkapta a kettest a dolgozatára, pedig ugyanúgy egy pont hiányzott, mint most neki. Dühös volt azért, mert Katalin azt mondta neki, mikor engedély nélkül kiment az osztályból, hogy „otthon lehet, hogy ezt megteheted, de itt nem.” Ezzel is úgy érete, hogy roma származására utalt. Továbbá az sem esett jól neki, hogy úgy érzi, hogy az osztályfőnöke nem lépett fel elég keményen, ha az osztálytársak beszólnak neki. Bár ezek a beszólások nem mind roma származásával kapcsolatosak, vagy ha azzal, akkor is viccesek, de mégis Renáta bántónak érezte ezeket. Haragudott az osztályfőnökére, de nem akart megbukni matekból és szerette volna befejezni az osztállyal az évet és az iskolát. A másik fél Katalin, Renáta osztályfőnöke és matek tanára. Mélységesen felháborította, hogy Renáta azzal vádolta őt is és az osztályt is, akiket próbált negyedik éve ez ellen nevelni, hogy hátrányosan megkülönböztetik Renátát roma származása miatt. Ezt visszautasította, és kikérte magának. Mediációval oldottuk meg az esetet, a felek együttműködőek voltak, sikeres volt a mediáció.